Egy szenvedélybeteg családtaggal való együttélés önmagában is megterhelő, ugyanakkor a velük együtt élő házastársak sem tudják, hogy gyakran ők maguk is függők. Szakemberhez általában azért fordulnak, mivel egyik rossz kapcsolatból egy újabb rossz kapcsolatba lépnek át, de a társfüggőség leggyakrabban akkor derül ki, amikor a függőséggel küzdő hozzátartozó segítségért fordul. A társfüggőség meglétének, illetve mértékének meghatározásában segíthetnek az önkitöltő tesztek, illetve megfelelő kezeléssel, például szakemberrel végzett közös önismereti munkával fel is lehet gyógyulni.
Kodependencia/társfüggőség fogalma, okai, jellemzői
A társfüggőség (kapcsolati függőség) egyfajta viselkedésfüggőség, fogalma az 1970-es években alakult ki, és a kifejezést az alkoholizmussal kapcsolatban használták – általában a szenvedélybeteghez fűződő kórós viszonyként –. Az eredeti jelentés napjainkra átalakult, és ma már önálló problémaként, egyfajta kapcsolati függésként határozzák meg. Míg egyes szakemberek szerint a származási családban, gyerekkorban átélt minták hatására alakul ki (valószínűsíthetően a szenvedélybeteg családtaggal való együttélés következményeként), addig mások a szenvedélybeteggel való együttélés egyik tüneteként határozzák meg. A társfüggőség egy kapcsolódási zavar, amelynek jellemzői például a magánytól, az egyedülléttől való félelem, a személy alacsony önértékelése, az önfeláldozáson keresztül megélt gondoskodás, vagy a kontrollgyakorlás a másik személy felett. A társfüggőség általában nőket érint, és például alkoholista apa mellett felnőve szintén olyan párt választanak, aki maga is szenvedélybeteg.
Függővel való együttélés: Van-e szerepem a hozzátartozóm függőségében?
A társfüggőség jellemzően akkor derül ki, amikor valamilyen függőséggel (addikcióval) küzdő partner segítségért fordul. Más függőséghez hasonlóan a társfüggő sincs tudatában a függőségének, és úgy gondolja, hogy csak a párja szorul támogatásra, kezelésre. Ritkán a társfüggő személy önmaga is felismeri, hogy valami gond van vele. A címben szereplő kérdés – Én is függő vagyok, ha egy függővel élek? – azért is indokolt, mivel a tapasztalatok szerint, ha egy társfüggőnek sikerül is kilépnie egy szenvedélybeteggel tartott kapcsolatból, hamarosan ismét „problémás” partnert választ magának. De egy diszfunkcionális (rosszul működő) családban felnőtt gyereknek is szüksége lesz a függőségi viszonyra felnőtt korában. Ezért fontos mielőbb felismerni, hogy a saját diszfunkcionális családunk hogyan formálta át a saját érzelmi szükségleteinkről és a társas kapcsolatokról alkotott felfogásunkat.
Gyerekkori minták, diszfunkcionális család, mint hajlamosító tényező
A társfüggő személyek jelentős része diszfunkcionális családban nőtt fel, ahol előfordult a szülő szerfüggősége, a fizikai és/vagy érzelmi elhanyagolás, bántalmazás. A gyereknek már korán felnőtt szerepet kell ellátni, támogatnia kell a családtagokat, miközben saját gyerekkorát nem tudja gyerekként megélni. Másrészt azt tanulja meg, hogy ő maga nem fontos, és csak az önfeláldozó viselkedése árán érdemel szeretet. A gyerekekre jellemző, hogy később olyan partnert választanak, aki mellett a jól ismert korábbi mintát élhetik újra.
Társfüggő személy párválasztása – Miért választ gyakran függő társat?
A társfüggő személy igen gyakran létesít kapcsolatot, és alapít családot másfajta függőséggel (pl. intimitáskerülő személlyel), illetve alkoholproblémákkal küzdő személlyel. Bár kezdetben a kapcsolat harmonikusan működik, majd idővel a légkör elviselhetetlenné válik. Miközben egyre inkább megmutatkozik az alkohol negatív oldala, gyakran nem veszi észre, hogy maga is egyre inkább függővé vált a függő párjától.
Társfüggő személy szerepe a kapcsolati dinamikában – Szerepek a szenvedélybeteg családban
Egy függő családon belül különféle szerepkörök figyelhetők meg, a szerepstruktúra a családi egyensúly fenntartását segíti, ám az együttlét alapja – az intimitás helyett – a részben kölcsönös szükségletek kielégítése. A szenvedélybeteg társa gyakran társfüggő, aki leggyakrabban a gondoskodó/megmentő szerepet tölti be.
Gyakori viselkedésminták – Emberi játszmák útján történő manipuláció, kontrollgyakorlás
A társfüggő családtag olyan szerepeket vesz magára (pl. gondoskodó/megmentő, üldöző, balek), amely számos előnnyel jár a számára. De nem csak a szenvedélybeteg nem riad vissza a szerettei manipulálásától: a társfüggő látszólag konfliktuskerülő személy, ám az akaratát gyakran kerülő útakon, manipuláció révén éri el. Repertoárja változatos, és számos eszköze van a másik befolyásolására. Nagyon fontos számára az irányítás, és a kontrollgyakorlás a másik személy felett.
Társfüggő személy, mint partner, házastárs
Általában a társfüggő partner emberfeletti küzdelmek árán tartja fenn a kapcsolatot, és joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért nem lép ki, miért hagyja magát kihasználni, esetleg bántalmazni? Számos oka van, egyrészt az egyedülléttől való félelem miatt, egzisztenciális okokból, másrészt olyan partnerre van szüksége, akiről az átlagosnál nagyobb mértékben kell gondoskodni, aki mellett megélheti azt, hogy szükség van rá, hogy fontos és hogy feláldozza magát, mintegy mártírrá válva élhet. Ezért a társfüggő személynek tökéletes társa egy szenvedélybetegséggel küzdő társ (általában alkoholproblémával, drogproblémával küzdő személy). A mindennapi életben kerüli a konfrontációt, és nem beszél róla (a gyermekkel sem). Fél a következményektől, és inkább a helyzethez alkalmazkodik. Törekszik a probléma elleplezésére, és hajlamos valamilyen csodában reménykedni. Úgy érzi, hogy nem léphet ki a kapcsolatból, mert akkor mi történne a másikkal nélküle. A tapasztalatok szerint a szenvedélybeteg férfi mellett a nők 90 százaléka tart ki, addig a szenvedélybeteg nők mellett csak a férfiak 10 százaléka.
Miért fontos kezelni a társfüggőséget?
Fontos felismerni, hogy a társfüggőséggel összefüggő magatartással önkéntelenül is támogatja partnerét a függőség fennmaradásában. Ugyanakkor minél tovább marad meg ebben a helyzetben, annál nagyobb a kockázata, hogy különféle pszichoszomatikus tünetek és mentális problémák (pl. depresszió, hát-, váll-és nyakfájdalom, migrén, emésztőszervi problémák stb.) is kialakulnak a kapcsolathoz való ragaszkodás miatt.
Az önismereti csoporttal kapcsolatos további részletek itt találhatók
Miben segíthet egy szakember?
Egy szenvedélybeteg családtaggal való együttélés önmagában is megterhelő, ugyanakkor saját függőségünk felismerését sem könnyű egyedül feldolgozni. Egy kifejezetten szenvedélybeteg hozzátartozók számára indított önismereti csoport jó lehetőség arra, hogy átfogó válaszokat kapjon saját kérdéseire, és az ott elsajátított eszközök segítségével sikeresebben vehetik fel közösen a harcot a szenvedélybetegséggel szemben.
Fotók: Depositphotos
