A társfüggőség egy olyan viselkedési függőség, amely gyermekkori elhanyagolással összefüggő traumákra vezethető vissza. A társfüggő személy gyakran függő, vagy lelki problémákkal küzdő partnert választ, aki mellett fontosnak és nélkülözhetetlennek érezheti magát. A társfüggőségnek nem csak a felismerése, de a kezelése is fontos, mivel szakszerű beavatkozás nélkül a függőség kontrollálhatatlanná válhat és mindkét személy életminőségére is negatív hatással lehet.
Mit jelent a társfüggőség?
A társfüggőség (kodepedencia) egy sokarcú és összetett jelenség, a viselkedési addikciók közé tartozik. Leginkább nők körében gyakori, de egyes elképzelések szerint valamilyen mértékben és formában az emberek túlnyomó többségénél jelen van. A saját igényeink, szükségleteink háttérbe szorítását jelenti: egy már olyan kóros alárendeltséget jelent a másik személlyel szemben, amely megakadályozza, hogy a felek között egyenrangú kapcsolat alakuljon ki. Az alárendeltség mellett a kontroll is fontos jellemző, mivel a társfüggő személy a partnerét kényszeresen próbálja kontrollálni, manipulálni. Ma egy önmagában kialakuló kórképként határozzák meg, és nem egy másik betegség velejárójaként.
A társfüggőség fogalma, története
Maga a társfüggőség kifejezést elsőként az alkoholizmussal kapcsolatos problémák leírásánál használták, – elsődlegesen az alkoholfüggő házastárs megnevezésére. Ennek az az oka, hogy azt tapasztalták, hogy bizonyos személyek a súlyos problémák ellenére is ragaszkodnak, és kötődnek az alkoholfüggő társhoz és csak nagy nehézségek árán képesek a romboló kapcsolatból kilépni. Ugyanakkor azt is megfigyelték, ha a társfüggő személy kilép a párkapcsolatból, akkor egy idő után ismét egy alkoholfüggő párt választ magának.
Az addiktológia korábban a társfüggőséget egy olyan betegségként kezelte, amelyből nem lehet kigyógyulni. Ennek a szemléletnek nagy hátránya, hogy sok „társfüggőségben szenvedő beteg” ezáltal még nagyobb szégyent érzett, amely miatt tovább csökkent (az amúgy is alacsony) önbecsülése. Ezért sokan inkább olyan viselkedésformát vettek fel, amely társadalmilag jobban elfogadott – például intimitáskerülő viselkedést.
A társfüggőség mai meghatározása
A társfüggőség fogalma évtizedek óta használatos, majd az eredeti jelentése is átalakult, finomodott, és önálló problémaként kezdték kezelni. A mai definíciók szerint bármely embertől, csoporttól, kulturális, vagy társadalmi intézménytől való kapcsolati függést jelent, így nemcsak párkapcsolatokban, hanem szülő-gyerek, vagy munkatársi, baráti viszonyrendszerben is értelmezhető. Pszichológia szempontból a társfüggőség közel áll a személyiségzavarokhoz, mivel a hátterében jól körülírható személyiségproblémák és alkalmazkodási zavarok állnak.
Társfüggőség fogalma a közbeszédben
Nem könnyű megállapítani, hogy hol húzódik a határ a normális, egészséges párkapcsolati működés és a kóros viselkedés között. Míg az addiktológia egyfajta kóros, nem egészséges kapcsolati viselkedést ért rajta, addig a közbeszéd az olyan személyeket nevezi társfüggőnek, akik:
- rövid ideg is képtelenek szerelem, párkapcsolat nélkül élni
- felfokozottan szerelmesek
- szeretet éhesek, amit kifejezésre is juttatnak
- túlzottan igyekeznek másoknak megfelelni
- a párkapcsolatban a másik felet birtokolni akarják
A társfüggőség okai, hajlamosító tényezők
A család diszfunkciós működése
A lelki problémák okait a leggyakrabban a korai kapcsolatokban, a család diszfunkciós működésében, a családban előforduló szenvedélybetegségben kell keresni. A társfüggőség igen gyakran a családban átélt élmények hatására alakul ki, valamilyen feldolgozatlan gyermekkori trauma áll a háttérben. Kialakulásában két, egymással ellentétes szülői bánásmód, nevelési stílus játszik szerepet. Egyik a túl szigorú, túlkontrolláló, túlféltő bánásmód, amelynek eredménye, hogy a gyermekben nem alakul ki az önállóság iránti vágy, emiatt felnőttkorában alacsony önértékelésű és önbizalmú, szorongó, önállótlan, és negatív önképű személlyé válik.
A másik esetben pedig az elhanyagoló, bántalmazó szülői viselkedésre, és meghittséget nélkülöző szülő-gyerek kapcsolatra vezethető vissza a társfüggőség. Igen gyakori olyan családokban ahol egyik/mindkét szülő függő. Majd a gyerek szinte öntudatlanul viszi tovább az otthon látott családi mintát és gyakran választ függő, vagy lelki problémákkal küzdő partnert, aki mellett fontosnak és nélkülözhetetlennek érezheti magát.
A gyermekkor egymásra épülő fejlődési szakaszokból áll: kötődés, leválás, önállósodás szakaszaiból. A társfüggőség azért alakul ki felnőttkorban, mert még gyermekkorban nem sikerült kiteljesíteni a két legfontosabb fejlődési feladatot: a kötődés képességének és a leválás képességének az elsajátítását, amely szükséges ahhoz, hogy a gyermek az önállósodás fázisába tovább lépjen.
Biztonságos kötődés hiánya
Kisgyermekkorban a gyermek a szüleitől, elsősorban az anyától függ, hiszen akár a létét veszélyeztetni az anyjával való kapcsolat megszakadása. Ez a függőségi viszony biztosítja, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, amelynek különösen a gyermek fél éves koráig van nagy, és hosszútávon ható jelentősége. A tapasztalatok szerint jóval könnyebben válik társfüggővé az a felnőtt, akinek a kisgyerekkorában nem volt lehetősége megtapasztalni a biztonságos kötődést.
Leválás (szeparáció) szerepe
Egy bizonyos életkortól a gyereknek bizonyos mértékű önállóságra, önállósodásra kell szert tennie, és valamelyest el kell tudni szakadni az édesanyától, ideális esetben a gyermekek 3 éves korukra érzelmileg leválnak a szülőkről. Azonban ha ezt megelőzően nem volt lehetősége a biztonságos kötődés megélésére, akkor a különböző életszakaszaiban is ezt a biztonságot fogja keresni.
A megoldatlan fejlődési feladatok pedig felnőttkorban súlyos konfliktusokhoz, sikertelen kapcsolathoz, és függőséghez vezethetnek. Olyan függőségi kapcsolatokat fog eredményezni, amelyben a személy öntudatlanul is azt várja majd el a társától, amit a szüleitől gyermekként nem kapott meg. A társfüggő személy a partnerre (öntudatlanul) a szülő képét vetíti ki.
A társfüggő személy párválasztása, párkapcsolata
A társfüggő személyek igen gyakran az úgynevezett intimitáskerülésre hajlamos személlyel létesítenek párkapcsolatot – amely az együttélésük során számos nézeteltérés és félreértés forrása lehet. A társfüggőség és az intimitásfüggőség nem azonos egymással, bár a gyökerük hasonló, mindkettő típusnál nagyon különböző gyermekkori élmények állnak a háttérben: a társfüggő személynél a gyermekkori elhanyagolás, az intimitáskerülő személy pedig (valamilyen) gyermekkori bántalmazás elszenvedője.
A két típus viselkedésének különbözősége jól mutatja, hogy az együttélésük során általában milyen nehézségek jellemzőek:
- Amíg a társfüggő személy másokhoz ragaszkodik, az intimitáskerülő távol tartja magától a környezetében élőket.
- Amíg a társfüggő a másikat helyezi a középpontba, addig az intimitáskerülő önmagát helyezi középpontba.
- Amíg a társfüggő személy gyakran mutatja magát sebezhetőnek, gyengének, az intimitáskerülő az ellentéte, erősnek és sebezhetetlennek mutatja magát.
- Amíg a társfüggő személy másoktól függ, az intimitáskerülő anyagi javaktól, tevékenységektől függ.
- Amíg a társfüggő személy közelségre, intimitásra vágyik, az intimitáskerülő ezt igyekszik elkerülni.
- Amíg a társfüggő személy mások kedvében szeretne járni, az intimitáskerülő másokat akar kontrollálni.
Ugyanakkor a tapasztalatok szerint, ha gyermekként az elhanyagolás mellett a társfüggő személy a bántalmazást is elszenvedte, akkor felnőttkorban – bizonyos helyzetektől, kapcsolatoktól függően –intimitáskerülő viselkedésmintákat is mutathat.
A társfüggőség tünetei
A társfüggő személyek általában azért fordulnak szakemberhez, mivel egyik rossz kapcsolatból másik (rossz) kapcsolatba lépnek át, nem bírnak egyedül maradni még rövid ideig sem, és annak ellenére nem tudnak szakítani, hogy a kapcsolat romboló, és negatív hatással van rájuk.
A társfüggőség jellemzői
A társfüggő személyt a fent említetteken túl a következő tulajdonságok jellemzik:
- alacsony önbecsülés
- bűntudat
- manipulatív viselkedés (szexuális téren is)
- mártíromság, megmentő szerepben látja magát
- társaságban inkább visszahúzódó viselkedés
A társfüggőség egyéb káros következményei
A társfüggőség folyamatosan előrehaladó és egyre súlyosbodó probléma, mivel a boldogtalan kapcsolathoz való ragaszkodás egyéb mentális következményekkel járhat: a hangulatzavarok, szorongás mellett pszichoszomatikus tünetek is jelentkezhetnek. Gyakran vezet szexuális problémához, hogy egyszerre lehet jelen az intimitás iránti vágy illetve az attól való félelem is. A társfüggő személy egyrészt tagadja, másrészt szégyelli a problémát, így gyakran elszigetelődik, bezárkózik, a családi és társadalmi kapcsolati is egyre inkább ellaposodnak és megszűnnek. Ezért mindenképpen fontos a segítség kérése.
A társfüggőség megállapítása
Általában az a jellemző, hogy a partner – a valamilyen addikcióval küzdő fél – kér segítséget. A társfüggőségből való kiút azért is nehéz, mert az érintettek legtöbbször nincsenek tudatában a függőségüknek: gyakran úgy érzik, hogy nem nekik van problémájuk, hanem csak a függő párjuk szorul segítségre. Ezért kiemelt szerepe van a családnak, és a környezetnek, hogy felhívják a problémára a figyelmet, és az érintettet szakemberhez irányítsák. De van olyan is, amikor a társfüggő személy maga is felismeri a függőségét. A társfüggőség megállapítása a páciens elbeszélése alapján történik.
Az online önkitöltő tesztek is segíthetnek a függőség meglétének, illetve mértékének meghatározásában.
A társfüggőség kezelése
A társfüggőség kezelése egyéni tanácsadás és csoportos terápia keretében történik.
Miért érdemes addiktológiai tanácsadást, konzultációt igénybe venni?
A társfüggőségből szerencsére fel lehet gyógyulni, de ez igen ritkán sikerül önerőből. Megfelelő segítséggel túl lehet lépni a gyermekkori traumák kellemetlen utóhatásain.
Miben segíthet az addiktológus?
A terápia során az ok-okozati problémák feltárására kerül sor: feltárják a személy életét, a családi hátterét, átbeszélik milyen viselkedésmintákat hozott a múltban otthonról. Tudatosítják az átélt érzelmeket, és beszélgetések során megtanul egyrészt más nézőpontból visszatekinteni a gyermekkori sérelmekre, másrészt megtanulja az érzelmeit kifejezni. Az addiktológussal végzett közös önismereti munka segít a probléma kezelésében, fejleszti a páciens önbizalmát és segít a korábbi negatív önértékelését pozitívvá átalakítani.
Amennyiben úgy érzi, hogy a fentiek egy része, vagy akár mindegyike jelen van az életében, és egy hatékony, diszkrét megoldást keres, akkor ne habozzon, vegye fel velünk a kapcsolatot! Ügyfeleink számára konzultációs és tanácsadási szolgáltatásokat nyújtunk – maximális diszkrécióval és titoktartási kötelezettséggel – a függőségi problémákkal kapcsolatosan.
Kérjen segítséget! Hívjon bizalommal!
Hívását munkanapokon 8 órától 18 óráig tudjuk fogadni.